HÍRLEVÉL

2022. JÚNIUS-JÚLIUS

Egy csodálatos felfedezés!

 

Dr. Stovell az Amerikai Egyesült Államok közismert atomkutató tudósa volt. Új módszereket dolgozott ki tudományos munkáinak végzéséhez. Kutatói munkásságának eredménye oly nagy hatással volt rá, hogy megváltoztatta élet-felfogását. Ő maga így nyilatkozik erről:

Meggyőződésem alapján ateista voltam. Istent csak azok fantázia-tárgyának tartottam, akik hittek benne. Tudományos kísérleteim végzése során az emberi agy működését vizsgáltam munkatársaimmal. Megdöbbentő megállapítás volt számomra, hogy az emberi agy egy rádió-állomáshoz hasonló működést mutat. A belőle kisugárzott hullámok hossza különböző lehet, mint egy skálát képezve elhatárolhatók egymástól.

A továbbiakban igen érdekelt bennünket egy haldokló egyén agyműködése. A kísérlethez úgy adódott alkalom, hogy egy Istenben hívő idősebb nő közelében hajthattuk végre. A haldoklónak sejtelme sem volt arról, hogy a szomszéd szobában a kísérlethez szükséges mérőműszerek fel vannak állítva. Munkatársaim – négy kiváló tudós –, és én nagy feszültséggel vártuk a kísérlet kimenetelét. Közülünk senki sem hitt Istenben, talán én voltam a legmegyőződöttebb ateista. Felállított műszereink között foglalt helyet egy olyan, amelyik a haldokló gondolatainak erősségét mérte. Ez a műszer olyan számlappal volt ellátva, hogy mindkét irányba 500 egységet tudott mérni. Ezen műszerrel egy, ezt megelőző esetben egy igen erős rádióadó kisugárzásának erősségét 9 egységre állapítottuk meg.

Amint a már említett vizsgálati egyén halála közeledett, Istennek adott hálát és köszönetet mondott. Áldásért fohászkodott és bűneinek bocsánatát kérte Jézus Krisztus kiontott vére által. Örömtől sugárzott az arca, mert már csak néhány perc választotta el az örökkévalóság jobb világától.

A szomszéd szobában ülve teljesen elragadta figyelmünket ez az élmény úgy, hogy teljesen megfeledkeztünk műszereinkről. A meghatottságtól könny ült a szemünkben. Gong-ütés törte meg e pillanatban az igézetet. A műszer mutatója a végső pontig kilendült. Alig tudtunk hinni szemeinknek, a mutató az 500. egységnél állt pozitív irányban. Tovább is emelkedett volna még, de erre nem volt lehetősége! A meglepődés pillanatában összenéztünk. Az emberiség történetében ez volt az első eset, hogy embertől származó imát és annak erősségét mérték. A mérés szerint ÖTVENÖTSZÖR volt erősebb a mért rádió-adónál.

Egész ateista világszemléletem és beállítottságom ezen kísérletem folytán összeomlott bennem.

Egy bizonyos idő eltelte után úgy határoztunk, hogy a fenti kísérletet megismételjük egy olyan haldokló egyénnel, akiről határozottan tudjuk, hogy ateista. Műszereink felállítása után arra kértük az ápolónőt, hogy beszélgessen a haldoklóval. A beszélgetés folyamán a megfigyelés alá vett egyén kijelentette, hogy sem embernek, sem Istennek nem hisz. Műszerünk mutatója egyidejűleg az ellenkező irányba kezdett el haladni, és amint a haldokló mindent elátkozott, megszólalt a gong a mínusz 500. egységnél. Ezen módon tudtuk a gonosz és átkos gondolatok erősségét mérni.

Ekkor a következő meggyőződésre jutottam: ha mi tudományos alapon az ISTENBEN való hitet, vagyis a hit által kisugárzott hullámok erősségét, az ima erejét mérni tudjuk, és egyidejűleg a gonosz gondolatok erősségét is mérni tudjuk, akkor Istennek is lehetséges, hogy gondolatainkat ismerje.

Mindezen tények megállapítása után szemtől-szemben találtam magam a mindent tudó és mindent látó Istennel. Az ateista világnézet teljesen összeomlott bennem. Az abszolút igazság által meggyőzve lehetetlen volt számomra továbbra is Istent tagadni. Elfogadtam Istent és az Ő Szent Fiát, Jézust az én személyes Megváltómnak.

Ez a megtérés 1953. július 12-én történt.

 

Kedves Olvasó!

Bárki légy, lehetsz vallásos, vagy istentelen, neked szükséged van az élő Istennel való találkozásra. Ez az Isten meg tudta ezeket a tudósokat – akik gondolkodásukban ateisták voltak – arról győzni, hogy Ő valóban Isten, és él. Ők felismerték azt, hogy az élő Isten előtt állnak és Ő ismeri minden gondolatukat és tetteiket.

Nincs szükséged, hogy valami különös csoda-jelet kapjál Istentől. mert Ő megnyilatkozott Fiában, Jézus Krisztusban mint a szeretet Istene, aki nem akarja, hogy valaki is elvesszen. Jézusban számodra is van üdvösség, bűntől és örök haláltól való szabadulás. Ő téged is megváltott és megszabadított kereszthalála által. Kiontott vére téged is megtisztít. A Bibliában írva van: „mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül…” (Joel 2,32). Jöjj, közeledj Megváltódhoz hitben, valld meg Neki minden bűnödet, azután kérjed, hogy bocsássa meg, és meg fogod látni, hogy imád meghallgatást nyer. Ő nemcsak bűneidet akarja megbocsátani, hanem mindent újjá akar tenni életedben, mint ahogy Dr. Stovell tudós életében minden újjá lett és így boldog Isten gyermekévé vált.

„Íme mindent újjá teszek!” (Jel 21,5).

 

(előző) HÍRLEVÉL

2022. MÁJUS

Casciai Szent Rita

(május 22.)

 

Fiatalon férjhez megy

Ritát idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. Cascia (kássá) környékén, a hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. A kislány gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka töltötte ki. Közben azonban szívében fölgyulladt az istenszeretet, és szerzetesnő akart lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával, aki jelenléte édességének megéreztetésével mindannyiszor megajándékozta őt, valahányszor szülei engedélyével visszavonulhatott a házukban kialakított kicsiny imahelyre. Szülei – valószínűleg menekvést keresve szűkös anyagi helyzetükből – odaígérték a kezét egy jómódú ifjúnak, aki azonban kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának nagyon fiatalon férjhez kellett tehát mennie.

 

Szelíd és engedelmes feleség

Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával, az egész falu, Roccaporena, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedett a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól.

Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát: előbb meghalt a férje, aki most már tisztelte és szerette őt (egy régi ellensége ölte meg bosszúból). Majd egy évre rá meghalt Rita két kicsi fia, akikért úgy imádkozott, hogy az Úr vegye őket magához, mielőtt még az apjuk halála miatti vérbosszú beszennyezné a lelküket.

 

A régi álom teljesedése

Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba léphetett. Casciában a Mária Magdolna Ágoston-rendi kolostorba jelentkezett, ahonnan egymás után háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztelő Szent János és Tolentinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba.

Életének pontos dátumait, így fogadalom-tételének évét sem ismerjük. Valószínű azonban, hogy még nem volt 30 éves, amikor a kolostor szokásától eltérően a karnővérek közé befogadták, s mivel olvasni nem tudott (azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karnővérekkel), egyéb imádságok elmondására kötelezték. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt.

 

A szent nővér

Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Jézus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. Híres csodája, hogy már ágyhoz kötve, nagyon betegen, egy havas téli napon arra kérte a nővéreket, hogy hozzanak neki a kertből egy szál vörös rózsát. A nővérek azt hitték, nincs magánál, hiszen télen nem virágzik a rózsa. Ám amint kimentek a kolostor kertjébe, nemcsak, hogy kinyílt rózsát találtak a havas kertben, de még zamatos füge is termett a hideg télben. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco (Cseszkó) Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségéből gyógyult meg Rita közbenjárására.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1627. október 1-én VIII. Orbán pápa, szentté avatását 1900. május 24-én XIII. Leó fejezte be. Utóbbi „Umbria gyöngyének” nevezte őt. Testét Casciában, az 1937-1947 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.