Elérhetőség
Tel.: +36 33 484 006
email:plebania@kesztolc.hu

Kesztölci

Római Szent Kelemen Plébánia

  • 1 Harangok

    A templom harangjai Egy kis videó-filmen megtekinthetők és meghallgathatók a templom harangjai. A harangok először egyesével láthatók és hallhatók, végül az összes harang együtt szól. A felvételeket Komáromi Dániel harangkutató készítette. Neki köszönjük meg, mert tőle kaptuk ezt a kis videó-filmet. A film időtartama kb. 5 perc. A film megtekintéséhez az alábbi linkre kell kattintani:
    Read Me...
  • 2 A templom története

    A templom és plébánia rövid története: Kesztölc – kedvező földrajzi fekvésénél fogva – már ősidők óta lakott hely. Honfoglalás előtti neve ismeretlen. A helység mai neve először I. Gézának a garamszentbenedeki apátság részére 1075-ben kelt adománylevelében fordul elő. A király itt hét szőlőt és öt vincellért adott a Bars megyei szentbenedekrendi monostornak. A XIII. századtól már az esztergomi káptalannak is van itt birtoka. Az erre vonatkozó adománylevél 1304-ben Vencel cseh király Esztergomba való betörésekor megsemmisült.
    Read Me...
  • 3 Kesztölc

    Temető
    Read Me...
  • 4 Kesztölc

    Temető
    Read Me...
  • 5 Kesztölc

    Templom
    Read Me...

Miserend

Hétfő: 7 óra (Advent 6 óra)

Kedd: 7 óra (Advent 6 óra)

Szerda:

Csütörtök: 18 télen 17 óra

Péntek:18 télen 17 óra

Szombat: 18 télen 17 óra

Vasárnap: 9 óra és 18 óra

(téli időben 17 óra)

 (A téli idő október 1-től

március 31-ig tart.)

Nagy ünnepeken a vasárnapi

rend

szerint vannak szentmisék.

 

HÍRLEVÉL

2021. SZEPTEMBER

Eucharisztikus Kongresszus (NEK)

[Abbé Gaston Courtois: Szív a szíven Jézussal c. könyvből]

 

Jöjj hozzám!

1.

Igen, valóban Én vagyok itt, egészen élőn a szent Ostyában.

Én vagyok, a te Urad, Istened, Mestered, Megváltód.

Én, aki gondoltam rád haláltusámban.

Én, aki annyi vércseppet hullattam érted.

Én, aki szüntelenül gondolok rád, nézlek és körülveszlek gyengédséggel és szeretettel.

Igen, valóban, Én hívlak és várlak ide.

 

2.

Jöjj Hozzám, úgy, amint vagy. Igen, még bűneiddel, mulasztásaiddal, és számtalan hanyagságoddal is.

Nyújtsd át Nekem alázatosan, hogy megbocsássam őket.

Légy bizalommal: ha őszintén megbánod azokat; ha kész vagy arra, hogy alázatosan bocsánatomat kérd; ha nagylelkűen új erőfeszítésre határozod el magad, bűneid olyanok lesznek Előttem, mintha soha nem követted volna el őket.

Szívemben több a megbocsátás hatalma, mint az egész emberiség képessége a bűnre; de főleg erősen hidd, hogy lángolóbban szeretlek, mint te szereted megszokott hibáidat.

 

3.

Jöjj Hozzám gondjaiddal és szenvedéseiddel!

Tapasztalatból tudom, mi a szenvedés.

Add Nekem fájdalmaidat! Egyesítsd őket az Enyémmel, és azok lelked megtisztulására szolgálnak. Meglátod majd azt is, hogy a szenvedés mennyire termékenyítő és kevésbé nehéz viselned, ha hozzád jövök, és veled szenvedem azt.

Add Nekem nyugtalanságaidat! Nem hiábavaló, ha valaki Rám bízza magát. De itt, valóban, mondd el mindazt, ami téged lefoglal.

Támaszkodj rám, hosszadalmasan, gyermekien, gyöngéden… és most légy félelem nélkül. Én magam foglalkozom dolgaiddal vagy sugalmazom a megfelelő pillanatban azt, amit tenned kell.

 

4.

Jöjj hozzám tieiddel!

Családod tagjaival és mindazokkal, akiknek többé-kevésbé gondját viseled. Ne félj elsorolni Nekem nevüket!

Én végtelenül szeretem őket, sokkal jobban annál, mint ahogy elképzelheted.

Mutasd be egyiket a másik után, hogy megáldjam őket!

Hála e tettednek, mindegyikük felé kitör Szívemből egy-egy sugár.

Ha ismernéd hatalmamat…! Használd fel tehát a közelemben való jelenlétedet!

 

5.

Jöjj Hozzám reményeiddel, terveiddel, vágyaiddal! Nálamnál jobban senki sem segíthet neked abban, hogy megtisztítsd azokat mindattól, ami rájuk tapadt, vagy ráirányítsd Atyám akaratának vonalára őket.

Kérd Tőlem mindazt, amire szükséged van! Ne félj attól, hogy tapintatlan leszel.

Az Én örömem: adni. Minél többet kérsz tőlem, annál boldogabb leszek. Mert csak abban a mértékben egyezhetek meg veled, amelyen alázatosan kéred tőlem.

Sorold fel… ismételd… sürgesd!

Sokkal inkább szomjazom, hogy adjak, mint te, hogy kapj.

Nélkülem nem juthatsz messzire, de Velem legyőzöd az akadályokat, egyiket a másik után. Ezek számodra a túlteljesítés alkalmai lesznek. Milyen szép dolgokat valósíthatnál meg kegyelmemmel, ha gyakrabban jönnél meríteni Belőlem!

 

6.

Jöjj Hozzám, mert szükséged van Rám; de jöjj azért is, mert azt akarom, hogy Nekem is szükségem legyen rád.

Igen, az az igazság, hogy Én vagyok a Mindenható. Elméletileg nincs szükségem senkire. De Én szerettelek téged és belekapcsoltalak működésembe.

Komolyan veszem a te közreműködésedet. Vannak kegyelmek a világ számára, melyeket csak általad nyerhet el.

A jót, aminek megtételét visszautasítod, senki más nem teheti meg helyetted, és megvalósítatlan marad örökké.

 

7.

Akarsz Nekem segíteni, hogy jobbá tegyem a világot, hogy lelkibbé tegyem az emberiséget, mely az elállatiasodás felé tart?

Akarsz segíteni, hogy kiterjesszem igazságom és szeretetem uralmát?

Elfogadod, hogy tanúm légy?

Akkor hát jöjj Hozzám egész lelkeddel, hogy azt betöltsem az Én gondolataimmal.

Jöjj Hozzám egész szíveddel, hogy fölgyújtsam szeretetemmel!

Jöjj Hozzám egész akaratoddal, hogy közöljem isteni erőmet!

Engedd meg Nekem, hogy egészen betöltselek Önmagammal… És jöjj vissza, ahányszor csak teheted, hogy megújítsd erőidet.

 

És most, menj békével… Benned vagyok… Veled vagyok.

 

 

(előző) HÍRLEVÉL

2021. AUGUSZTUS

Készület az Eucharisztikus Kongresszusra (NEK)

[Tadeusz Dajczer, Mindent Ő ad nekünk, Elmélkedések az Eucharisztiáról]

Mint tékozló fiú

 

Keményszívűség

„Bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.” Isten előtt állok és próbálom megérteni, milyen fontos, hogy beismerjem, bűnös vagyok. Mert enélkül nem lesz tiszta a szívem. Megmarad egy bizonyos „tisztátalanság”, egyfajta megkeményedettség a szívemben – amely akadályozza a kegyelem áradását és nem engedi, hogy nyitottan fogadjam az Eucharisztia ajándékát.

 Létezik olyan keményszívűség, amely a tékozló fiú példabeszédéből az idősebb fiú útját választja, de létezik a fiatalabb keményszívűsége is, aki elhagyta apját és még nem tért vissza hozzá.

 

Tékozló fiú

Az ember – bárki is legyen – ilyen tékozló fiú. Ülök az autóban, megyek valahová, nézem az embereket és arra gondolok: én magam, de azok is, akikkel találkozom, mindannyian tékozló fiúk vagyunk. Mert mindegyikünkben ott van egyfajta magatartás, amely az áteredő bűnből fakad, és amely elválaszt bennünket a kegyelemtől – a függetlenség akadálya, amikor nincs szükségem Istenre, nincs szükségem az Eucharisztiára. Sokan e tékozló fiúk közül, akiket látok – bizonyára én is – elmegyünk a templomba a szentmisére, de úgy, hogy valójában nincs szükségünk sem Istenre, sem erre a szentmisére, mert hát valahogy elboldogulunk az életben. A tékozló fiúnak azonban nem lehet segíteni addig, amíg maga is boldogul. Ha magam boldogulok, bizonyos fokig és vagyok az „Isten” önmagam számára. Minek nekem az Eucharisztia. Csak kötelességből jövök el.

 Jövök a templomba a szentmisére, és nem gondolkodom el a hitemről. Azt gondolom, ha templomba járok, akkor bizonyára hiszek… Létezik azonban olyan hit, olyan vallásosság, amely lehet még rendkívül buzgó is, mint Palesztina – Názáret vagy Kafarnaum lakói esetében látjuk. A názáretiek mégis meg akarják ölni Jézust, Kafarnaumban pedig nem bíztak benne. Ha életemben nem döntöttem Krisztus mellett, nem fogom felismerni Őt az Eucharisztia színei alatt. Az Eucharisztia egyszerűen egy ájtatossági gyakorlat lesz számomra.

 Názáret vagy Kafarnaum lakói gyakorló hívők voltak, de soha nem döntöttek Jézus mellett. Egy belső korlát, amely gátolta őket ebben, soha nem tört össze bennük. Kafarnaum lakóival kapcsolatban hangzanak el Jézus kemény szavai: „Jaj neked!” (vö. Mt 11,21).

 Ahhoz, hogy Jézust választhassam, engednem kell, hogy a kegyelem összetörje a szívemben az önhit, a túlzott önbizalom korlátjait. Ha magabiztos vagyok, magamat választom. Az „énem” van a középpontban, nem Krisztus és nem az Eucharisztia.

 Ha az önbizalom korlátja elválaszt az Eucharisztiától, mit tehet Isten, aki szeret engem? Ha meg akar menteni, meg fogja ingatni önmagamba vetett hitemet, hogy megtörje az ellenállásomat. Ellenállásomat a kegyelemmel szemben.

 

Krízis

Az evangéliumi példabeszédben a tékozló fiú életében három fordulópont van. Az első – amikor elhagyja az atyai házat. A második – amikor addigi élete összeomlik és olyan mély krízisbe kerül, amilyet korábban soha nem tapasztalt: disznókat őriz, ráadásul meg sem fizetik a munkáját. A harmadik fordulópont – találkozása apjával, aki maga a felé forduló szeretet.

Ezek között a pontok között két utat lehet végig-járni. Az első – attól a pillanattól, amikor a fiú az önállósági vágytól vezetve elhagyja az atyai házat. a legnagyobb bukás pillanatáig. A második – az atyai házba való visszatérés útja, amely tele van bizonytalansággal és valami rejtett emberi reménnyel. Ez az út a harmadik pontig vezetett – a megvilágosodásig és a csodálatig, amelytől bizonyára elállt a szava is, olyan váratlan pozitív megrendülést jelentett számára, amire nem számíthatott.

 

Hinni

Az ellenállás a kegyelemmel szemben jelen van minden tékozló fiúban, és én is közéjük tartozom. Ahhoz, hogy hinni tudjak Jézus jelenlétében az eucharisztikus színek alatt, előbb abban kell hinnem, hogy tékozló fiú vagyok. Ennek a hitnek a mértéke szerint növekszik bennem a hit a Jelenlétben, az eucharisztikus Jelenlétben. Hiszen ennek a tékozló fiúnak, aki magam vagyok, egyszer be kell fejeznie a távolodást és el kell indulnia hazafelé az Atya házába. Ahhoz azonban, hogy elhatározza magát a hazatérésre, szükség van a hit próbájára a kiüresedés formájában, amely kisebb vagy nagyobb tehetetlenséget eredményez.

 Hinni az oltáron jelenlévő Úrban azt jelenti, hogy előbb elhiszem, tékozló fiú vagyok. Ez azonban nem könnyű, mivel védő-mechanizmusok működnek bennem. Ezek azt sugallják, hogy a tékozló fiú az, aki már az atya karjaiban van. De mielőtt az atya karjaiban lenne, előbb el „kell” hagynia őt, hogy valóban felfedezhesse.

 Közel élt, talán semmilyen fizikai távolság nem választotta el őket egymástól, bizonyára beszélgettek egymással, megérintették, talán meg is csókolták egymást, de a tudattalattiba száműzött tékozló fiú magatartása mindvégig benne volt láthatatlanul.

 A fiatalabb fiú hihette azt is, hogy szereti az apját. Az ember, hacsak teheti, a felszínes életet választja. Anélkül, hogy elmélyedne, a felszínem mozog és egyáltalán nem érdekli, mi rejlik igazán a lelke mélyén. Kényelmesebb, ha nem ismerjük fel magunkban a sötét területeket, mert akkor élhetünk az önelégültség komfortjában. Olyan kellemes, amikor minden rendben van közöttem és Atyám között. Ez az igazság az embert illetően: szereti a látszatokat, mert kényelmesek.

 

Próbatételek

Ha a tékozló fiú a látszatok szintjén élt, akkor el „kellett” mennie. És az apja megengedte neki, hogy visszakapja őt – immár nem a külső látszatok szintjén, hanem a lénye legmélyén. A fekélynek felszínre kell kerülnie. Hogy eltávolíthassa, az orvos előbb megnyitja azt. Ha mélyen van, elrejtve, át kell vágni az élő szövetet. Ha Isten engem is meg akar nyitni az Eucharisztia ajándéka előtt, látszatokkal teli életemet próbatételeknek, olykor fájdalmas próbáknak kell kitennie. Mert nem hiszem, hogy tékozló fiú vagyok, aki folyton elhagyja Őt és folyton vissza kellene térnie. Nem hiszem, mivel a kegyelemmel szembeni ellenállás beférkőzött lelkiismeretem kamráiba, amely érzéketlen az Eucharisztiában rám váró Úr szeretetével szemben.

 Tudom, hogy szerető figyelemmel kellene hallgatnom már a bevezető szertartás szavait is. Hiszen épp ezek buzdítanak: bánjuk meg bűneinket, ismerjük be, hogy bűnösök vagyunk – fogadjuk el hittel, hogy tékozló fiúk vagyunk –, hogy valóban, valóságosan megérinthessük az irgalmat, amely kiárad az itt megjelenített keresztáldozat résztvevőire.

 

 

 

 

 

Copyright 2021 Kesztölci Plébánia