Elérhetőség
Tel.: +36 33 484 006
email:plebania@kesztolc.hu

Kesztölci

Római Szent Kelemen Plébánia

  • 1 Harangok

    A templom harangjai Egy kis videó-filmen megtekinthetők és meghallgathatók a templom harangjai. A harangok először egyesével láthatók és hallhatók, végül az összes harang együtt szól. A felvételeket Komáromi Dániel harangkutató készítette. Neki köszönjük meg, mert tőle kaptuk ezt a kis videó-filmet. A film időtartama kb. 5 perc. A film megtekintéséhez az alábbi linkre kell kattintani:
    Read Me...
  • 2 A templom története

    A templom és plébánia rövid története: Kesztölc – kedvező földrajzi fekvésénél fogva – már ősidők óta lakott hely. Honfoglalás előtti neve ismeretlen. A helység mai neve először I. Gézának a garamszentbenedeki apátság részére 1075-ben kelt adománylevelében fordul elő. A király itt hét szőlőt és öt vincellért adott a Bars megyei szentbenedekrendi monostornak. A XIII. századtól már az esztergomi káptalannak is van itt birtoka. Az erre vonatkozó adománylevél 1304-ben Vencel cseh király Esztergomba való betörésekor megsemmisült.
    Read Me...
  • 3 Kesztölc

    Temető
    Read Me...
  • 4 Kesztölc

    Temető
    Read Me...
  • 5 Kesztölc

    Templom
    Read Me...

Miserend

Hétfő: 7 óra (Advent 6 óra)

Kedd: 7 óra (Advent 6 óra)

Szerda:

Csütörtök: 18 télen 17 óra

Péntek:18 télen 17 óra

Szombat: 18 télen 17 óra

Vasárnap: 9 óra és 18 óra

(téli időben 17 óra)

 (A téli idő október 1-től

március 31-ig tart.)

Nagy ünnepeken a vasárnapi

rend

szerint vannak szentmisék.

 

HÍRLEVÉL

2022 NOVEMBER

Római Szent Kelemen pápának

a korintusiakhoz írt leveléből

(Templomunk védőszentjének egyetlen megmaradt írásából.)

(Figyeljük meg a korabeli világ-felfogást az írásban! Pl.: a szelek állomáshelyei.)

 

A világ és törvényei a teremtő Istennek a műve

Tekintsünk az egész világ Atyjára és Teremtőjére! Ragaszkodjunk erősen a békének tőle kapott kiváló és túláradó adományaihoz és jótéteményeihez! Elmélkedve gondolkodjunk róla, és lelki szemünkkel lássuk meg az ő hosszan tűrő jóakaratát! Nézzük, milyen jóságosnak mutatja magát minden teremtménye iránt!

Az ég békében engedelmeskedik az ő akaratának, mert gondviselése kormányozza. A nappal és az éjszaka egymást nem akadályozva futják az általa előre meghatározott pályájukat. A Nap, a Hold és a csillagok kara az ő törvénye szerint hiba nélkül, teljes összhangban jár kijelölt útján. A föld az ő akarata szerint meghatározott időben megtermékenyül, hogy bőségesen ellássa táplálékkal az embereket, állatokat és mindazt, ami rajta él. Nem vonakodik, és nem változtat semmit sem azon, amit Isten elrendelt.

Az örvények felkutathatatlan világa és a tenger mélységének ismeretlen tájai ugyanazokra a törvényekre hallgatnak. A végtelen tenger tömegét az ő rendelése dagasztja árrá, és az nem lépi át a neki kiszabott határokat, hanem az ő parancsa szerint viselkedik. Azt mondja ugyanis az Úr: Eddig jössz, és hullámaid önmagadban törnek meg (vö. Jób 38,11). Az ember számára bejárhatatlan óceán és a rajta túl levő világok az Úr ugyanazon törvényeinek kormányzása alatt állnak.

Békében követik egymást a tavasz, nyár, ősz és tél évszakai. A maguk sajátos idején még a szelek állomáshelyei is késedelem nélkül teljesítik feladatukat. Az élet és az egészség szolgálatában álló állandó források is szünet nélkül nyújtják vizüket az emberek életének fenntartására. Még a legkisebb állatok is békében és egyetértésben élnek közösségükben.

Mindezeknek a nagy Alkotó és a mindenek Ura adta meg a békét és az összhangot. Ő jót tesz mindennel, elsősorban pedig velünk, akik irgalmasságához menekülünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és fölség mindörökké. Ámen.

 

Ne tegyünk semmit Isten akarata ellen

Vigyázzatok, szeretteim, nehogy az Úr sok jótéteménye mindnyájunk kárhozatára váljék, ha tudniillik nem élünk hozzá méltó módon, és nem egyetértésben tesszük azt, ami előtte jó és kedves. Mert azt mondja valahol: Az Úr lelke a benső rejtekeit is megvilágítja (vö. 1 Krón 28,9). Fontoljuk meg, hogy mily közel van ő, és hogy előtte nem marad rejtve semmi sem, amit gondolunk vagy beszélünk. Az tehát a helyes, hogy akarata ellen ne tegyünk semmit. Inkább sértsük meg a balga és oktalan, gőgös és fennhéjázó beszédű embereket, mint Istent.

Imádjuk Urunkat, Jézust, aki vérét adta értünk. Adjuk meg elöljáróinknak a tiszteletet, becsüljük meg az öregeket, az istenfélelem fegyelmében neveljük az ifjakat, mindenki vezesse feleségét a jóra. Legyen nyilvánvalóvá erkölcsi életük kedves tisztasága; mutassanak alázatos, tiszta és őszinte jóakaratot; lássék meg rajtuk, hogy tudnak hallgatni, nyelvüket féken tartva; személyválogatás nélkül egyformán szeressék mindazokat, akik szentül félik Istent.

Gyermekeiteket szoktassátok Krisztus fegyelméhez; tanulják meg, mit ér az alázatosság Isten előtt, mily hathatós az Úrnál a tiszta szeretet, mily jó és nagy az ő félelme, és hogy megőrzi mindazokat, akik tiszta lélekkel szentül élnek benne. Mert ő a gondolatok és a szándékok vizsgálója, az ő Lelke van bennünk; és akkor veszi el tőlünk Lelkét, amikor akarja.

Mindezt megerősíti a Krisztusba vetett hit. Erre buzdít a Szentlélek által: Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére oktatlak titeket. Ki az az ember, aki élni vágyik, és szeretne jó napokat látni? Fékezd nyelvedet, hogy ne szóljon rosszat, és ajkadat, hogy ne beszéljen hazugságot. Fordulj el a rossztól, és tedd a jót, keresd a békét, és járj annak útján! (Zsolt 33, 12-15)

A mindenben irgalmas és jóságos Atya szereti az őt félőket, kegyelmét jóságosan és kedvesen adja azoknak, akik lelkük egyszerűségével hozzá fordulnak. Ezért ne legyünk kétszínűek, ne tegyenek felfuvalkodottá bennünket az ő kiváló és kitüntető adományai.

 

 

 

(előző) HÍRLEVÉL 

Szent Brúnó

(október 6.)

 

Különös élmény

Kölni Brúnót különös, nyomasztó élmény érte Reimsben. Meghalt az egyik híres főiskolai tanár. A dómban ravatalozták fel. Brúnó is elment tanítványaival, hogy lerója tiszteletét a kolléga előtt. A halotti zsolozsmát énekelték, és amikor felhangzott ez a sor: „Válaszolj nekem”, a jelenlévők legnagyobb rémületére hirtelen felemelkedett az elhunyt feje a ravatalon, merev ajkai megmozdultak, és félelmetes hangon ilyen szavak törtek elő a szájából: „Hívnak az igazságos bíró, Isten elé”. A halott feje ismét visszahanyatlott, és a borzalom kiáltása visszhangzott a gyertyalángoktól gyéren megvilágított templomban. A nyárfalevél módjára reszkető papok másnapra halasztották a halotti zsolozsmát. De amikor másnap reggel újra megkezdődött a gyász-szertartás, újra fölemelkedett a kanonok a koporsóban, és könnyektől elhaló hangon mondotta: „Elítéltek Isten igazságos bíróságán!”. A sápadozó papok újra megszakították a zsolozsmát, és egy-kettőre bejárta a várost a szellem-történet híre. Feszült izgalommal várták a következő napot, amikor a halott kanonok meghökkentő módon harmadszor is felemelkedett a koporsóban, és ezeket a szavakat préselte ki magából: „Kárhozatra ítéltek Isten bíróságán!” A papok leírhatatlan szorongásukban elmenekültek, a fölizgatott tömeg elvonszolta a holttestet, és kidobták a sintértelepre. Annál felfoghatatlanabb volt ez a hallatlan esemény, mert hiszen a meghalt kanonok jó keresztény hírében állt, akinek legfeljebb némi érvényesülési vágyat lehetett szemére vetni. De Brúnó úgy gondolkodott, hogy a hiúság bár jelentéktelen emberi gyöngének látszik, mégis ez a kicsi méreg-adag elég ahhoz, hogy az egész keresztény életet szétrombolja és a pokolba juttasson. Egy pillanat alatt elhatározta, hogy lemond a világi életről és a magányba vonul.

Hogy valóban megtörtént-e a fenti eset vagy legenda az egész, nem tudni. Azonban minden legendánál arra a belső igazságra kell figyelni, amit a legenda értelme kifejez. A koporsó-élmény Brúnó élete szempontjából döntő jelentőségű. A túlvilágról jött egy hang, amely Brúnót felriasztotta. Egyetlen villanással világossá vált előtte, hogy hova vezet a becsvágyó, lelkiismeretfurdalást nem ismerő élet: a kárhozatba!

 

Korábbi élete

Brúnó 1030 körül született Kölnben. Családjáról keveset tudunk. Gyermekkoráról semmi adatunk nincsen. A kölni káptalani iskolában kezdett tanulni, majd hamarosan átkerült Reimsbe, és ott fejezte be tanulmányait. Pappá-szentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. 1056-ban átvette az akkor már híressé vált iskola vezetését.

Brúnót mint tanárt nagyon szerették, sereglettek köréje a tanítványok. Rendszeresen megünnepelték előadásai után. Őt azonban sem fényes állása, sem a szellemi élet örömei nem elégítették ki.

 

A nagy elhatározás

A koporsó-élmény után megtette nagy elhatározását: szerzetes lesz. De a szerzetesség terén meg kellett keresnie a maga útját. Grenoble-ba ment a püspökhöz. Hosszas beszélgetésbe kezdtek. Brúnó felfogása szerint a legmerészebb elhatározásra van szükség ebben a pusztulásra érett helyzetben. „Szuperszerzetesség” gondolata merült föl benne. Brúnó már nem volt fiatal. Ötvenéves fejjel foglalkozott ilyen tervekkel A püspökkel megegyeztek abban, hogy a közeli hegyekben szerzetesi lakot épít magának. 1084-ben indult neki a kis csapat néhány favágó kíséretében, akik segítettek utat törni a rengetegben. Nem mindennapi expedíció volt ez! A hegyek világa akkoriban különösen borzongató volt. Bénító félelem fogta el ott az embert. Nem hívogatott a természet, hanem – a korabeli felfogás szerint – kiszámíthatatlan hegyi szellemek lakoztak arrafelé. Már a hegység első nyúlványaira feljutva sem találtak utat vagy csapást a sűrű bozótban. De nem veszítették el bátorságukat. Kimondhatatlan vesződséggel mégis előre-nyomult a kis menetoszlop mindaddig, amíg csak meredeken álló sziklaszirtek és lejtők nem vették körül őket. Minél barátságtalanabbá vált körülöttük az alpesi táj, annál jobban ragyogott a szemük.

 

A karthauzi kolostor

Egy kietlen helyen néhány kunyhót építettek mind egymástól egyenlő távolságra. Egy kis kápolnát is építettek gerendákból. Néhány évtizeddel később hótömb zuhant a templomra és a kolostorra, így arra kényszerültek, hogy lejjebb, mélyebben fekvő, de jobban védett helyet keressenek, amely nem volt úgy kitéve a lavina-veszélynek. A vidék nevéről Karthauznak nevezték el a telepet.

Az első karthauziak életmódja a következő volt: A templom sziklán áll, körülötte vannak az egyes cellák, amelyekben a szerzetesek külön, egyedül dolgoznak, alszanak és étkeznek. Vasárnap kapják meg a gondnoktól az ellátást, kenyeret és főzelékfélét. Ez az egyetlen étel, amelyet főzve esznek, mindenkinek magának kell elkészítenie és megfőznie. A vizet forrásból veszik, ott folyik el minden cella előtt és megfelelő berendezésekkel csatornán bevezetik az egyes házakba. Vasárnap és nagy ünnepeken húst és sajtot esznek, de halat csak akkor, ha ajándékba kapnak, mert ilyet nem vásárolnak. Aranyat, ezüstöt, templomi díszeket nem ismernek, csak egy ezüst kelyhük van. A templomba nem úgy járnak, mint mi a szokásos napszakokban, hanem csak a zsolozsma idejére. Szinte soha nem beszélnek, ha szükségük van valamire, jelbeszédet alkalmaznak.

Az első kolostor nagyharangján ilyen felirat olvasható: „Közel a végítélet napja és számlálom az órákat”. Az őskeresztény vágyakozás űzte Brúnót és társait a magányba, hogy mindig készen álljanak, hogy ne érje őket váratlanul a nagy esemény.

 

 

 

 

Copyright 2022 Kesztölci Plébánia