Kesztölci

HÍRLEVÉL

2023 MÁJUS

Pünkösd: Szentlélek eljövetelének ünnepe

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn 4,14). Új fajtája ez a víznek: él és szökell, és azokra árad ki, akik méltók rá. Miért nevezte Krisztus víznek a Szentlélek kegyelmi adományát? Azért, mert minden a víz által áll fenn; mert a víz hozza létre a növényeket és állatokat; mert a víz elsőként az égből hull alá; mert egy és ugyanazon formában hull alá, de sokféle formában fejti ki hatását: másképpen a pálmafában, másképpen a szőlőtőben; és ott van, mint valami, ami ugyanaz mindenben: noha mindig egyforma, és nem változtatja magát. Nem változik ugyanis az eső, amikor egyik vízcsepp a másik után hull alá, de alkalmazkodik mindazoknak a természetéhez, amik befogadják, és mindegyik számára az lesz, ami annak pontosan megfelel.

Ilyen a Szentlélek is: egy és ugyanaz, és oszthatatlan. Kegyelmét kinek-kinek úgy osztja, amint akarja. Amiképpen a száradó fa, ha magába szívja a vizet, új hajtást sarjaszt, ugyanúgy a bűnös lélek is, ha a megtérés folytán méltóvá lesz a Szentlélekre, hozni kezdi az igazlelkűség hajtásait. A Szentlélek is egy és ugyanaz, és mégis Isten tetszése szerint és Krisztus nevében sokféle erényt hoz létre.

Így az egyik ember nyelvét a bölcsesség hirdetésére használja fel, a másik lelkének prófétai megvilágosítást ad; van, akinek a gonosz lelkek kiűzésére ad erőt; van, akit a Szentírás értelmezésével ajándékoz meg. Van, akit erőssé tesz az önmeg-tartóztatásra, mást pedig az irgalmasság gyakorlására nevel. Van, akinek azt sugallja, hogy böjtöljön, és aszketikus életet éljen. Másokat a földiek meg-vetésére tanít, és van, akit felkészít a vértanúságra. Mindenkiben más és más, de ő maga önmagában sohasem más, a Szentírás szerint: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele (1 Kor 12,7).

A Szentlélek érkezése szelíd és enyhe, felfogása kellemes, a legkönnyebb iga. A fény és a tudás felvillanó sugarai előzik meg érkezését. Az oltalmazó testvér szeretetével jön, hogy üdvözítsen, gyógyítson, tanítson, intsen, erősítsen, vigasztaljon; azért jön, hogy megvilá-gosítsa az elmét, először abban a lélekben, amely befogadja, azután pedig ennek a közreműködésével, mások lelkében is.

Mint amikor valaki sötétben tartóz-kodott, és hirtelen beragyogja a nap világossága, akkor látja meg tisztán mindazt, amit azelőtt nem látott, ha szeme már megszokta a fényt; így van azzal is, aki oly szerencsés, hogy megkapja a Szentlélek ajándékát: megvilágosodik a lelke, és emberi képességet meghaladó módon szemlélheti azt, amit azelőtt nem látott.

Május: a Szűzanya hónapja

Prohászka Ottokár püspök beszédeiből

Nem emeljük túl a határon, túl a teremtmények fokán a Szent Szüzet, nem imádjuk a Boldogságos Szüzet. Egy a közbenjáró Isten és az ember között: Jézus Krisztus (vö. 1 Tim 2,5), Bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek (1 Tim 4,10). Nekünk nincs más közbenjárónk, de mégis csodálatos, hogy a Megváltó Betlehemben egy édesanya ölében és a Golgotán, véres munkája után, megint csak a fájdalmas anya ölében nyugszik, úgy, hogy maga Aquinói Szent Tamás is mondja, hogy az ember üdve kezdődik az asszony által.

E mellett a szent hit mellett, a hit szellemének e benső vonzalma mellett áll őrt a kereszténység két doktora, mint két darabont: Szent Bernát és Szent Alfonz, ugyanezt hirdeti Szent Germán, konstantinápolyi pátriárka: Senki sem üdvözül, hacsak nem általad, legszentebb Szűz; senki sem szabadul meg a rossztól, hacsak nem általad, legkegyesebb Szűz. Ugyanezt mondja Damaszkuszi Szent János, Damiáni Szent Péter és Szent Bonaventúra és a többi szent is, aki nem írt teológiát, hanem aki tényleg nagy teológus, mert közel áll az Istenhez, szíve mélyéből és szeretete hevéből beszél a Boldogságos Szűz Máriáról.

Az Egyház liturgiája folyton ismételgeti: Nálam van az út és az igazság minden reménye (Sir 24,25). Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését (Péld 8,35). A Szentírás pedig úgy köti össze a Jessze törzsét ezzel a virággal, úgy köti össze az anyát a gyermekkel, úgy az asszonyt az ivadékkal, hogy aki a gyermektől, az ivadéktól jót vár, az asszonyt, az anyát nem mellőzheti. Ez a katolikus szellem. Nem mondom, hogy katolikus hit, hanem katolikus szellem. Minden kegyelmet a Boldogságos Szűz által remélünk. Maga ez a hit különben jelezve van valamiképpen azon isteni szóban: Ő széttiporja fejedet (Ter 3,17); az én győzelmemben is: Ő széttiporja fejedet; az emberiség nagy küzdelmeiben is: ő széttiporja fejedet. Következőleg mi ezekből a gondolatokból és irányításokból ezt a következtetést vonjuk le a magunk számára, hogy valóban minden kegyelmet a Szent Szűz által nyerünk.

(előző) HÍRLEVÉL

2023 ÁPRILIS

Ókeresztény hitoktatás

A Szentlélek kenete

Amikor Krisztusban megkeresztelkedtetek, és Krisztusba öltöztetek, akkor Isten Fiának képmására alakultatok át. Isten ugyanis eleve arra rendelt bennünket, hogy fogadott gyermekei legyünk, és így hasonlóvá tett Krisztus megdicsőült testéhez. Krisztusnak, a Fölkentnek lettetek társai, ezért joggal neveznek fölkentnek titeket; rólatok is mondotta Isten: Fölkentjeimhez ne nyúljatok! (Zsolt 104,15)

Fölkentek lettetek, a Szentlélek jelét kaptátok meg. Mindez jelképszerűen történt veletek, minthogy Krisztus képmásai vagytok. Krisztus maga, amikor megmerült a Jordán folyóban, istenségének illatát árasztotta szét a habokban, amikor pedig kilépett a vízből, a Szentlélek személyesen szállt reá, és a hasonló a hasonlón nyugodott akkor.

Ilyesmi történt veletek, amikor a szent keresztség medencéjéből kiléptetek. Megkentek benneteket krizmával, amely képe annak, amivel Krisztus fölkenettetett. Ez pedig a Szentlélek, akiről – egy rávonatkozó jövendölésben – így írt Izajás, eljövendő Urunk ajkára adva a szót: Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek (Iz 61,1).

Ember nem kente föl Krisztust olajjal vagy testi kenettel; az Atya azonban felkente őt, amikor az egész világ Üdvözítőjévé rendelte, mégpedig a Szentlélekkel kente föl. Így tanította Péter apostol is: Isten fölkente a názáreti Jézust Szentlélekkel (vö. ApCsel 10,38). És Dávid próféta is lelkesen hirdette: Trónod, Isten, áll örökkön-örökké. Kormánypálcád az igazság jogara. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül (Zsolt 44,7-8).

Krisztust a szellemi öröm olajával kenték föl, vagyis a Szentlélekkel; a Szentlelket pedig azért nevezik az öröm olajának, mert ő a szerzője a lelki örömnek. Titeket pedig azért kentek föl a kenettel, mert Krisztusban részesedtetek, vele való közösségbe jutottatok.

De vigyázz, nehogy azt gondold, hogy ez a kenet csak közönséges kenet. Ez a szent kenet semmiképpen sem pusztán kenet, és semmi más: Isten segítségül hívása után senki se mondja többé egyszerű kenetnek, mert az Krisztus kegyelmi ajándéka lett, és a Szentlélek által közölt erő forrása, az ő istenségének jelenléte következtében lett hatékony. Ezzel a kenettel jelképesen kenik meg homlokodat és érzékszerveidet; és amíg érzékelhető kenettel kenik meg a testet, azalatt a lelket megszenteli a szent és éltető Lélek.

A mennyei kenyér és az üdvösség itala

Urunk, Jézus Krisztus elárultatásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. És fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: Vegyétek és igyátok, ez az én vérem (vö. 1 kor 11,23). Ha egyszer ő nyilatkozott, és kimondta a kenyér felett: Ez az én testem, ki merészelne ezután is kételkedni? Ha ő állította, és kijelentette: Ez az én vérem, ki merne még habozni és olyasmit mondani, hogy talán ez nem az ő vére?

Teljes meggyőződéssel vegyük tehát magunkhoz, mint Krisztus testét és vérét. Mert a kenyér színe alatt a testet kapod, a bor színe alatt a vért kapod. Azáltal tehát, hogy veszed Krisztus testét és vérét, vele egy testté, egy vérré leszel. Következésképpen Krisztus-hordozók is leszünk, amikor szétoszlik testünkben az ő magunkhoz vett teste és vére. Így válunk, Szent Péter szerint, az isteni természet részeseivé.

Egy alkalommal, amikor Jézus a zsidókkal vitázott, ezt mondotta: Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek (vö. Jn 6,53). Azok viszont, mert nem lelki értelemben fogadták, amit mondott, azt gondolták, hogy emberhús evésére biztatja őket, és ezért megbotránkozva vissza-húzódtak tőle.

Az Ószövetségben is voltak szent kenyerek; ilyenek nincsenek többé, éppen mert az Ószövetséghez tartoztak. Van viszont a lelket és testet megszentelő mennyei kenyér és üdvösséget szerző ital az Újszövetségben. És amint jó a testnek a kenyér, úgy válik egészségére a léleknek az Ige.

Ne tartsd tehát azt közönséges kenyérnek és bornak, hiszen az Úr minden-ható szava alapján Krisztus teste és vére az. Ha érzékeid mást sugallnak is, a hit biztosít, és megerősít téged.

Most megtanultad, és hitedben meg vagy győződve, hogy az, ami kenyérnek látszik, az nem kenyér, még ha az ízlelés mást mond is, hanem Krisztus teste; és hogy az, ami bornak tűnik, az nem bor, még ha az ízlelés úgy érzi is, hanem Krisztus vére. Már tudod, hogy egykor erről mondta Dávid a zsoltárban: Olajjal örömet derítesz az arcra, a kenyér meg erőt önt az ember szívébe (Zsolt 103,15).

Erősítsd meg tehát szívedet, azt a kenyeret mint szellemi kenyeret magadhoz véve vidámítsd meg lelked arcát.

Bárcsak tudnád jó lelkiismerettel meg-őrizni lelkednek ezt a vidám, tiszta arcát, amely visszatükrözi az Úr dicsőségét, és bárcsak haladnál is mindig előre ennek a dicsőségnek az útján Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, akinek tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.