HÍRLEVÉL
2024. JÚNIUS-JÚLIUS
Az imádságról
Boldog Batthyány-Strattmann László lelki útravalója
a meggyógyult betegeknek
Akarsz-e megismerni egy olyan eszközt, amelynek segítségével a Jóistennél mindent elérhetsz? Ez az eszköz: az imádság.
Az imádság által részt nyerhetsz Isten mindenhatóságából. Erről Jézus biztosít bennünket: Bizony, bizony, mondom nektek, … bármit kértek az Atyától az én nevemben megteszem nektek (vö. Jn 14, 12. 13).
Hiszen már ez a szó: Mi Atyánk is mutatja, hogy gyermeki szeretettel és bizalommal kell őhozzá fordulnod.
Az imádságra kivétel nélkül mindannyiunknak feltétlenül szükségünk van. Maga az Üdvözítő jelenti ki: Kérjetek és adnak nektek (Lk 11, 9). Ez nem csupán tanács, hanem parancs. Aki nem kér, az nem is kap. Erről mondja Szent Ágoston: „Az Úristen kívánja és akarja, hogy kegyelmet nyerjünk, a kegyelemben viszont csak azt részesíti, aki könyörög érte.”
Egyesek erre azt szokták mondani: „Isten úgyis tudja, mire van szükségem.” E kifogásra az a válaszom: Az apa is tudja, mi kell a gyermekének, és mi szerez neki örömet. Mégis elvárja, hogy mindezt kérje tőle. Ezáltal lesz ugyanis tudatossá a gyermekben: kitől kapta az adományokat, és kinek kell érte köszönetet mondani.
Van-e nagyobb jótevőnk, mint Isten? Neki köszönhetjük ugyanis minden testi-lelki javunkat. Ne késlekedjünk hát egészen ráhagyatkozni, ezeket a javakat tőle kérni, és értük minden nap őszinte köszönetet mondani.
Mások meg azt kifogásolják: „Sokszor imádkoztam, mégsem kaptam meg, amit kértem.” S az édesapa talán teljesíti gyermekei minden kérését? Ugye csak azt, amelyik a javukra válik.
Isten végtelenül bölcs, és az ő csodálatos rendelései, útjai kifürkészhetetlenek (vö. Róm 11, 33). Ezért nyugodtan rábízhatjuk, hogy döntse el ő: kéréseink közül mi válik a javunkra. S azt adja meg nekünk.
Imádkozzál állhatatosan! Arra ugyan-is nincs ígéretünk, hogy imádságunk azonnal meghallgatásra talál. Gondolj Szent Mónikára. Ő sok-sok évig imádkozott, hogy fiának elméje meg-nyíljék az igazság világossága előtt. S könyörgése végül is meghallgatásra talált. Fiából lett a nagy „szent”, Ágoston.
Imádkozzál teljes bizalommal!
Az imádsághoz, sajnos nem elég nagy a szívünk. Pedig tudjuk, kis korsóba kevés víz fér bele, nagy korsóba több. A mi szívünket – hasonlattal szólva – a bizalom és reménység tágítja ki, hogy sok kegyelem férjen bele. A bizalmatlanság és reménytelenség viszont szűkíti a szívünk térfogatát és korlátozza a beléje áramló kegyelem mértékét.
Imádkozd a Miatyánkot, és gyakran gondolkozzál el az egyes szavak és kérelmek felett. Kéréseid között mindig Isten dicsősége és lelked üdvössége legyen a legfontosabb.
Ha rég nem imádkoztál jól, kérlek, fogj hozzá. Különösen is fontos az ima kísértés idején. Aki a harcban nem használja fegyverét, azt legyőzik. Márpedig a lelki harcban az imádság a legjobb fegyver, amely soha nem hagy cserben bennünket.
Imádkozzál reggel, mikor felkelsz. A tested gondozása és ápolása mellett fontos, hogy teremtő Atyádról se feledkezzél meg. Hiszen egész nap rá-szorulsz az ő áldására. Ugyanilyen fontos az esti ima is. Köszönj meg Istennek minden jót, amit kaptál, és ébressz lelkedben töredelmes bánatot.
Az ima, mint a mágnes, vonzza rád és minden rászoruló emberre Isten atyai áldását.
előző HÍRLEVÉL
2024. MÁJUS
Május, Szűz Mária hónapja
Szent Ambrus püspök írásaiból
Szűz Mária látogatása
Az angyal közölte Szűz Máriával Isten titkait, s hogy szavainak igazát példával is bizonyítsa, az idősebb és magtalan asszonynak anyaságáról is hírt adott Máriának. Ezzel is meg akarta erősíteni állítását: Isten megtehet mindent, amit jónak lát.
Amint ezt Mária meghallotta, elindult a hegyek közé. Nem azért tette ezt, mert nem hitt a jövendölésben, vagy mert bizonytalan volt szemében a hírnök személye, vagy mert kételkedett az említett példában; hanem azért, mert örült kérése teljesedésének, és mert lelkiismeretesen akarta teljesíteni hivatásbeli kötelességét, mert az öröm siettette lépteit.
Mivel lelke már tele volt Istennel, hová mehetett volna máshová sietve, mint a magasságok felé? A Szentlélek kegyelme nem ismer tétova késlekedést! Ugyanakkor hamarosan nyilvánvalóvá lesznek azok az isteni jótétemények is, amelyek Mária megérkezésével és az Úr jelenlétével voltak kapcsolatban. Hiszen alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt a Szentlélekkel (Lk 1,41).
Figyeld meg az egyes szavak sajátos jelentését és a köztük lévő különbségeket! Erzsébet hallotta előbb a szót, de János fogta fel előbb a kegyelmet: az a természet rendje szerint hallott, ez pedig titokzatos módon ujjongott fel; az Máriának, ez pedig az Úrnak jövetelét érezte meg, a nő az asszonyét, és a gyermek a Gyermekét; azok Isten kegyelméről beszélnek, ezek belülről valósítják meg a szeretet titkát, amely az anyákra áradó kegyelemben nyilvánul meg, és így kétszeres csoda segítségével az anyák prófétáltak magzatuk lelkületével.
Felujjongott a magzat, és eltöltötte a Szentlélek az anyát. Nem töltötte előbb el az anyát, s aztán a fiát, hanem amikor eltöltötte a fiút a Szentlélek, akkor töltötte el anyját is. Felujjongott János, felujjongott Mária lelke is. Miközben felujjongott János, eltölti Erzsébetet a Szentlélek. Máriáról azonban úgy tudjuk, hogy ő nem azért ujjong, mert eltölti lelkét a Szentlélek. A Felfoghatatlan ugyanis felfoghatatlan módon működött már édesanyjában. Erzsébet akkor telik el Szentlélekkel, miután méhében fogant, Mária még akkor, mielőtt édesanya lett. Hiszen így szól hozzá Erzsébet: Boldog vagy, mert hittél (Lk 1,45).
Mária lelkületével élni
De ti is boldogok vagytok, akik meghallgattátok az igét és hittetek annak; mert mindaz a lélek, aki hívő lett, Isten Igéjét foganja és szüli, és felfogja Isten tetteit.
Legyen meg mindegyikünkben Mária lelke, hogy magasztalja az Urat, legyen meg mindegyikünkben Mária szelleme, hogy Istenben örvendezzék! Ha test szerint csak egy anyja is van Krisztusnak, mégis mindenki hitének a gyümölcse Krisztus; mert minden lélek magába fogadja Isten Igéjét, ha csakugyan szeplőtelenül és vétektől mentesen őrzi meg tisztaságát sértetlen szemérmességgel.
Minden lélek, aki ilyenné tudott lenni, dicséri az Urat, ahogyan Mária lelke is dicsérte őt, és örvendezett megváltó Istenében.
Magasztaljuk ugyanis az Urat – miként másutt is olvastátok a Szentírásban: Magasztaljátok az Urat – velem együtt! (Zsolt 33,4) –, de nem azáltal, hogy emberi szavunkkal bármiképpen is gazdagíthatnánk őt, hanem úgy, hogy bennünk dicsőül meg. Krisztus valóban Isten képmása. De az emberi lélek is dicsőségessé teszi magában az Isten képmását, ha valami igaz és istenfélő dolgot cselekszik, hiszen saját képére és hasonlatosságára alkotta őt a Teremtő. S miközben dicsőségessé teszi magában ezt a képmást, bizonyos fokban részesül annak nagyságából és maga is magasabb rendűvé válik.